Molnár Ernő

Rendező.

A Zenthe Ferenc Színház társulata a Tudor-Vidor bérletben is bemutatott „Brémai muzsikusok ” felújító próbáját tartotta éppen, amikor a zenés mesejáték rendezőjével, Molnár Ernővel leültünk beszélgetni a József Attila Művelődési és Konferencia- központban. Örömmel újságolta, hogy ez már az ötvennegyedik előadása a gyermekkedvenc darabnak.

Bizony sok víz lefolyt már a Tarján patakon is azóta, amióta Molnár Ernő élete összefonódott a színpaddal. Valamikor a hatvanas évek elején tizenvalahány évesen egy ismerőse ösztönzésére jelentkezett statisztának a Bulyovszky Dezső vezette bányai csoporthoz. Megtetszett neki az ott folyó munka és a következő darabban már néhány mondatos szerepet is kapott. Aztán Kiss Pál az öblösüveggyáriak tehetséges, népszerű komikusa, „Patyo” hívására „átigazolt” az ottani, nagy hagyományú színjátszókhoz, akiknek Oó Lajos volt a rendezőjük. Jól érezte magát a fiatalokat is nagy számban foglalkoztató közösségben. Vratni József igazgatósága idején sokat játszottak a Kossuth Művelődési Házban, de gyakran utaztak a bejáró dolgozók lakta falvakba és nyaranta a gyári üdülőkbe is. Amikor beindult az irodalmi színpadok divatja, Oó Lajos fokozatosan háttérbe vonult és a „karmesteri” szerepet az intézmény könyvtárosa, a versek világában otthonosan mozgó Bolyós Lászlóné vette át. Az ő kezei alatt sok jó versmondó – mások mellett a helyi, regionális és országos megmérettetéseken egyaránt kiválóan szereplő Bazsó Erzsébetés maga Molnár Ernő is, aki a munkásfiatalok országos versenyén is megállta a helyét – nőtte ki magát. Az irodalmi színpadi mozgalom intenzitásának csökkenésével az öblösüveggyári fiatalok is kezdtek jeleneteket, kisebb színműveket színpadra állítani. Ezeknek a rendezésére Vratni József Molnár Ernőt kérte fel, sőt beiskolázta egy színjátszó rendezői tanfolyamra is. Sokat szerepeltek – de kevés sikerrel – fesztiválokon. Az áttörést Fernando Arrabal spanyol szerző „Tábori piknik” című darabja hozta meg számukra, amellyel számos díjat nyertek, sőt megkapták a „Kiváló együttes” címet is. Ekkor már Molnár Ernő javaslatára Tempress – ami egy hőkezelt kávéspohár-márkát jelölt – néven játszottak. Jó sztori, hogy az egyik országjárásuk során akadt, aki azt hitte, hogy a csoportról nevezték el a poharat. A Tempress időközben elkezdett salgótarjáni és környékbeli óvodákba is járni gyermekműsorokkal és a kedvező fogadtatáson felbuzdulva vágtak bele a mesejátékok színpadra vitelébe. Lázár Ervin a „Hazudós egér” című meséjének dramatizált változatát nem kevesebb mint százhuszonhétszer (!) mutatták be a megyén kívül is, tekintve, hogy szerepelt az Országos Rendező Iroda kiajánlásában. Az előadás színvonalára jellemző, hogy elfogadták Molnár Ernő vizsgadarabjának is a Színművészeti Főiskola és a Népművelési Intézet által szervezett rendezői kurzuson. Sikereik ellenére is nagy meglepetésként érte a csoportot az értesítés, amelyből megtudták, hogy magas rangú kitüntetésben, Állami Ifjúsági Díjban részesülnek. A csoport vezetője, Molnár Ernő, a Parlamentben Halász Judit, a Kaláka Együttes képviselője és „Móka Miki” azaz Levente Pétermellett foglalt helyet s még ennyi év távlatából is felemelő, felejthetetlen élménynek tartja.

A meseszínház-sorozat révén Molnár Ernő – aki nem mellesleg szinte folyamatosan játszott az acélgyári Petőfi színjátszók között is – neve, személye egyre ismertebb lett. Ennek köszönheti a felkérést Bacsó Péter 1971-es „Jelenidő” illetve az 1979-es „Áramütés” című filmjében való közreműködésre. Az előbbinek Salgótarjánban volt a díszbemutatója. Viszonylag nagyobb szerepet kapott Péterffy András „A magam ura” című, 1988-ban készült művében s szinkronhangja volt az egyik német szereplőnek Kabay Barna kooprodukciós alkotásában. A felvételre elvitte az egész csoportot a filmgyárba. Mély nyomokat hagyott benne, hogy testközelben dolgozhatott Gobbi Hildával és más hírességek mellett beszélgetésbe elegyedhetett például Jancsó Miklóssal is.

Az üveggyártás visszafejlődésével, a házigazda művelődési ház megszűntével a Tempress bázisa is szertefoszlott. A kilencvenes években Molnár Ernő csak lazán kapcsolódott a színjátszáshoz: Szécsényben, Balassagyarmaton, Gyöngyösön rendezett egyegy inkább klubesetnek nevezhető produkciót. Bár mindig is sokat beszélgetett, tervezgetett kollégáival – elsősorban Susán Ferenccel – egy helyi színház létrehozásáról, a visszatérés kezdetét számára is a Salgótarjáni Polgári Kör azon összejövetele jelentette, amelyen ez volt a téma. 2004-ben T. Pataki László meghívta az akkor alakult Vertich Színpadstúdióba, amelynek első, bemutatkozó előadását Szép Ernő „Május”-át éppen ő rendezhette meg 2005-ben. Azóta folyamatosan e színházi műhely tagja, formálója. A szíve csücske a mesejáték, de értelemszerűen „segédkezett” és részt vesz más darabok, szerkesztett műsorok színre állításában is. Felhagyott a fotózással, a filmezéssel és minden energiáját a társulat érdekében igyekszik mozgósítani.

Remekül érzi magát a Zenthe Ferenc Színházban, amely tehetséges, fejlődőképes, Salgótarjánhoz kötődő, alkotni kész emberekből áll. A derékhad – Molnár Ernő véleménye szerint – bármelyik vidéki színháznál megállná a helyét. Úgy látja, hogy miután Susán Ferenc – aki a forgószínpad- illetve a szék-akcióval is bizonyította szervezőkészségét, rátermettségét – kitartó lelkesedése, lendülete támogatásra talált a város vezetői részéről, nem lesz megállás azon az úton, amelyen az idén tavasszal elindultak...

(forrás: Nógrád Megyei Hírlap)